Írások erről-arról: magánéletről, közéletről, egészségről, pénzügyekről, s mivel minden összefügg mindennel, hát mindenről. :)

Csak úgy...

Csak úgy...


Újabb vihar a szcientológia körül

2017. október 21. - Suncsa

Rendőrségi razzia adatkezelés miatt - olvashatjuk most minden oldalon, s ennek a hírnek örültem. Aztán olvasom a kommenteket, s az egyik ember élesen bírálja az egészet, a másik meg szerelmes belé. Szerintem meg ez sem fekete, vagy fehér, de ezt csak akkor tudja az ember, ha közelebbről megnézte.

A saját történetem a témában:
Majd 20 éve már, hogy elértek információk a szcientológiáról, és már akkor is ugyanez volt a helyzet. Valaki vagy csupa szépet és jót mondott, vagy mélységesen szidta. Nekem meg azt mondta egyszer egy ismerős, hogy ha valamit az emberek egyik része nagyon szeret, a másik része meg nagyon utál, akkor azt a valamit nézd meg, mert lehet benne valami. :)

Nos, akkor odamentem, s megnéztem. Elvégeztem néhány tanfolyamot, s találtam benne sok okos dolgot, ami hasznosítható. Oktatás témában pl. egész remek dolgokat alkottak. Amit ki is próbáltam tanulói oldalról, az a nyelvoktatási módszertanuk, és állítom, hogy magasan a legjobb. A nyelvtanulással mindig is problémáim voltak, sokféle tanfolyamon jártam már korábban, de a Lite nyelviskola volt az egyetlen, amire rácsodálkoztam, hogy: Jé, létezik olyan módszertan, amivel még engem is meg lehet tanítani? :) (A Lite nyelviskola a szcientológiai egyház "leányvállalata", csak ezt nem nagyon szeretik reklámozni.)

Aztán történt, hogy hívtak valami rendezvényre a "misszióba", megvolt hozzá a szöveg, hogy mi lesz a téma, s úgy tűnt, megint tanulhatok valami okosságot. Aztán a rendezvény egy pontján elkezdték Hubbardot isteníteni, és a falon lévő képének tapsolni. Akkor mondtam a kísérőmnek - aki elkötelezett szcientológus volt -, hogy sorry, de ezt a részt inkább kihagynám. Ez a tapsikolós rész volt az, amikor határozottan hátrébb léptem az egésztől. Addig úgy álltam hozzá, hogy bár figyelmesen, és kritikusan, de beengedőn. Voltak témák, amiken vitatkoztam velük, de azok érvek-ellenérvek viták voltak. Ennél a tapsikolós résznél viszont rájöttem, hogy ha egy útkereső embert elcsípnek, aki maga sem tudja hogy mit higgyen, és kritika nélkül elfogad mindent... Nos, azt "behálózzák". A körülöttem lévő, lelkesen tapsikolók valószínűleg ilyen emberek voltak.

Szóval eztán nagyobb távolságból szemléltem őket, de nem egy alap elutasítással, hanem azzal a szemlélettel, hogy ha jön valami hasznosítható infó, azt befogadom. Így történt meg, hogy küldtek egyszer egy CD-t valami friss anyaggal, s abban maradtunk a küldővel, hogy úgy két héten belül megnézem, aztán majd felhív, hogy mi a véleményem a dologról. Akkoriban elég elfoglalt voltam, nem fért bele a két hetembe, viszont jött volna az érdeklődő telefonhívás... egy hétköznap este 9-kor...
Nem tudom ki hogy van vele, de a hétköznap este 9 óra nekem már erősen a magán időszakom, amibe csak a közeli emberek férnek bele. Szóval ha olyankor csörög a telefonom, és nem a gyerekem, vagy a legjobb barátnőm hív, akkor kinyomom. Így tettem ezzel a hívással is, jelezve, hogy nem alkalmas az időpont. Erre két perc múlva megint csörgött. Megint kinyomtam.
Másnap és harmadnap megismétlődött ugyanez, s már nem kicsit voltam bosszús miatta. Aztán negyedik nap valami emberi időben hívott ugyanaz a szám, akkor felvettem. Kérdezte a figura, hogy előző napokban miért nyomtam ki. Elmagyaráztam neki. Erre ő közölte, hogy ezek szerint én nem tudok kommunikálni, hiába tanultam meg a tanfolyáson, hogy hogyan is kell. Mondtam neki, hogy szerintem a telefon kinyomása elég egyértelmű jelzés, s rajta kívül bárki megérti. Illetve akkor közöltem, hogy most egyértelműen azt kommunikálom felé, hogy többet ne hívjon, mert eztán semmilyen időpontban nem óhajtok vele kommunikálni, s legyen szíves törölni az adatbázisukból az elérhetőségeimet. Majd ha úgy érzem, hogy szükségem lesz rájuk, saját döntés alapján beballagok szépen valamelyik misszióba.

Na, ekkor kezdődött a "harc". Többféle formában kerestek különféle szcientológiai szervezetek. Telefonon, postai küldeményben, emailben, és amikor elmondtam, hogy kértem már, hogy akadjanak le rólam, akkor a hívó/író közölte, hogy neki erről nincs információja. Hát aztán kapott tőlem információt, eleinte kultúrmódra elmondtam/leírtam, hogy az az óhajom, hogy töröljék az adataimat, és semmilyen formában ne keressenek. Erre volt amelyik azt mondta, hogy de a hubbardi adatkezelés szabályai szerint bla-bla-bla. Mondtam neki, hogy jelenleg Magyarországon tartózkodunk, és talán be kéne tartani a magyar adatkezelési szabályokat. Volt olyan telefonáló, aki megértette amit mondtam, s ígéretet is kaptam rá, hogy tényleg töröl, de aztán csak jöttek még megkeresések, igaz, ritkábban. A beszélgetésekből az a kép állt össze bennem a témáról, hogy többféle adatbázis létezhet, és egy-egy szervezetnek csak egyhez van hozzáférése, egy másik szervezet aktivistája meg továbbra is naivan telefonálgat. Szóval úgy van felépítve az egész, hogy nincs egyetlen olyan központi szervezet, amivel ha közlöd, hogy töröljék az adataidat, akkor az mindenhonnan törlődik. A csillogó szemű, behálózott aktivista meg írogat, hívogat, mert neki szent meggyőződése, hogy jót akar, és jót tesz veled is, és lövése nincs arról, hogy te már ezt rég nem szeretnéd.

Összességében azt gondolom az egészről, hogy bár vannak benne nagyon jól összeszedett, rendezett információk, útkereső ember ne menjen oda teljes nyitottsággal, mert "elvarázsolják". Előbb csak tapsikolni fog, aztán meg odahordja a pénzét is, amiről persze megmagyarázzák, hogy megéri, mert annyit fog fejlődni, hogy utána sokkal többet fog keresni. Nyilván, ez egy olyan általános érv mindenféle tanfolyammal kapcsolatban, ami akár igaz is lehet. Eljárnak az emberek különféle szervezetek különféle tanfolyamaira, mert kíváncsi, mert tudást akar valamiről, mert hasznosítani akarja, stb. Az, hogy melyik érte meg az árát az adott embernek, mindig csak utólag derül ki.
Arról, hogy a szcientológiai egyháznál hogyan épül fel a pénzügyes téma, nincsenek konkrét információim, csak fél füllel hallott dolgok, na meg a megérzésem. Ez a kettő együtt negatív. A legnegatívabb viszont az volt, hogy bele akartak gyalogolni az én szabad akaratomba. Hát nem hagytam. :)

 

A nevető(?) harmadik

Hú, tök nehéz az első bejegyzést elkezdeni. Itt ülök már vagy 10 perce az üres oldal előtt, jön ezerféle gondolat, csak lövésem sincs, hogyan kezdjek bele.

Nos, a téma a párkapcsolatok. Ugyan a "pár" szóba nem igazán fér bele egy harmadik, mégis sokszor megtörténik. Többféle variája lehet a dolognak, én most arról fogok írni, amikor az a "harmadik" nem tudja, hogy az.

A tipikus eset az szokott lenni, hogy egy pasi elkezdi csapni a szelet egy nőnek. Előbb-utóbb szóba kerül a másik múltja, s annak magánéleti része. Ilyenkor a pasi elmondja, hogy volt egy felesége/élettársa, van x közös gyerek, de már nem élnek együtt, stb. Mindez lehet, hogy igaz is - az ellenkezője hamar kiderül a napi rutinból -, amit viszont nem tudhat az ember lánya, hogy mennyire is lett kimondva a korábbi páros között, hogy kész, vége, mindenki éli a maga életét. Igaz, ez sem könnyű feladat, ritka az olyan ex pár, akik szépen meg tudják beszélni a továbbiakat, a közös gyerekek ügyét, az esetleges anyagi javak elosztását, s ki-ki elégedetten él tovább. Sokkal logikusabb az a szitu, hogy mivel maga a párkapcsolat azért szűnt meg, mert már nem nagyon bírják egymást, hát ezeket sem beszélik meg. Merthogy hogy volt a vége? Veszekedés, veszekedés, veszekedés. Már semmiben sem értették meg egymást, akkor ugyan miért jutnának dűlőre fontos kérdésekben. Ki-ki mondja a magáét, mindkettőnek megvan a saját igaza, csak épp ha ezt össze tudnák egyeztetni, akkor pont nem mennének szét. :)

Szóval tisztázatlan körülmények között szétköltöznek. Az is esélyes, hogy érzelmi szálak még vannak közöttük - nem csak harag -, de együtt élni már nem tudnak. Telik-múlik az idő, s jön a vágy egy párkapcsolatra, egy új nőre. Szétnéz a férfiember, s kiszemel magának valakit. Valahogy szóba elegyednek, s elkezd alakulni a kapcsolat. Ismerkedés, beszélgetések, s aztán ha kellemesen érzik magukat a másik társaságában, lassan szorosabbra fűződik a kapcsolat. Nyilván érzelmek is lesznek, és bár manapság divat azt mondani a nőkre is, hogy bármire képesek érzelmek nélkül is, én meg azt gondolom, hogy ez gyári kód, s egy nő érzelmek nélkül nem bújik össze a pasival.
Szóval ott tartunk, hogy a független, tiszta szándékú nőszemély be lett hálózva, élvezi az új kapcsolatot, s esélyes, hogy a pasi is, hisz másképp miért csinálná. Aztán egyszer csak előkerül a külön élő ex, aki a tisztázatlan helyzet miatt lehet hogy nem is tudja, hogy ő ex. Bár logikus lenne a következtetés, meg különben se kell már neki a pasi, na de mi az, hogy a fickó egy másik nővel jól merészeli érezni magát? Miért nem szenved még mindig őmiatta? Hogy képzeli, hogy másra mosolyog, és mi az, hogy valaki más rámosolyog?

Ilyenkor lesz az új barátnő kapásból a "büdös kurva". Hogy mit érez ilyenkor a hirtelen harmadikká vált nő? Egyáltalán vannak-e érzelmei? Kit érdekel? Akkor is ő az a szemét, aki elcsábította a pasit. Igaz, hogy a "büdös kurva" nem is létezett volna, ha van még működő párkapcsolat, és pont ő a legártatlanabb az egész történetben, de milyen jól rá lehet fogni mindent. Szerencsétlen nő meg hirtelen abban a szituban találja magát, hogy ott áll a friss érzéseivel - merthogy már szereti a pasit -, s közben ő lesz kikiáltva bűnösnek. Ő meg csak kapkodja a fejét, hogy most akkor mi is van? Szereti a pasit, de egy másik nő mit keres az életében? Kell az a pasi ilyen áron is? Ááá, így már esélytelen a dolog, meg van mérgezve. Vagy most a pasit kéne szidni, hogy miért sodorta ilyen szituba a nőt? Vagy az ex kéne hogy szidja a pasit? Mondjuk ez érdekes, mert hasonló szitu úgy is szokott lenni, hogy a fickó pontosan tudatában van a helyzetének, s egy látszólag fenntartott házasságból kukucskál folyton ki, de a feleségek akkor sem a férjekre szoktak haragudni, hanem a másik nőre. Hogy miért? Sérül az egójuk? Ha az a másik szebb, akkor nyilván meg kéne fojtani egy kanál vízben. Meg különben is nem ő szült x gyereket annak a pasinak, nem ő mosta a gatyáit, hát mit képzel. Pedig az a "harmadik" nem képzel semmit. Nem akart vetélytárs lenni, de még csak szebb sem akart lenni, vagy fiatalabb, vagy vonzóbb, vagy akármilyen. Egyszerűen csak létezik, és elfogadta egy függetlennek vélt pasi közeledését.

Hogy mi a megoldás egy ilyen szitura? Lehet, hogy sírva, de kilépni a dologból. Max. elrakni szép emléknek a kellemes perceket, s közben visszazárni az épp hogy csak kibújt érzelmeket. Ja, és közben megküzdeni még némi bűntudattal is az el nem követett bűnökért...

__________________________________________________________

Ha lesz olvasóm, lehet, hogy ebből az írásból vita lesz. Merthogy lehet ezer variája egy hasonló szitunak. Lehet, hogy a harmadik tud a háttérről, mégis belemegy. Akkor megint más a helyzet. Hogy ki kifelé milyen érzelmekkel van, megintcsak sokféle lehet. Ha gyerek van a dologban, az is csavarhat az egészen egyet, mert nem mindegy hány gyerek, milyen korú, milyen viszonyban van a szüleivel, kinek mennyire fontos, stb. Sokan játszanak színházat úgymond a gyerek miatt, van amikor csak "takarónak" használják a gyereket, rosszabb esetben zsarolásnak. Aztán ott van az a szitu, amikor a nő a kikacsintgatós, az megint más megítélés alá esik. 

Ebben az utolsó mondatban volt a kulcsszó. Megtaláltad Kedves Olvasó? Megítélés, ítélet... Na ez az, ami nem a mi dolgunk. :)

 

 

süti beállítások módosítása