Írások erről-arról: magánéletről, közéletről, egészségről, pénzügyekről, s mivel minden összefügg mindennel, hát mindenről. :)

Csak úgy...

Csak úgy...

Politika

2017. május 14. - Suncsa

Tévét már rég nem nézek, anélkül is elém jönnek az épp aktuális hírek. Egy-egy ismerős belinkel ez-azt, s ami érdekel, elolvasom. Persze előtte megnézem, hogy ki linkelte, na meg az iromány címét. Ha úgy kezdődik, hogy "eldobod az agyad", vagy "ezt mindenkinek látni kell", akkor úgy döntök, hogy nem akarom látni. :) Szóval kicsit szelektálok, egy-egy érdekesebb cikk alatt kommenteket is olvasok. Egy-egy párt elkötelezettei nagyon szórakoztató szócsatát tudnak vívni, ki-ki tökéletesen meggyőződve a saját igazáról. Persze meggyőzni nem tudják egymást, sokszor átmegy személyeskedésbe a dolog. Átsüt a szövegekből, hogy ki az, aki tényleg nevet a másikon, s ki az, aki már sík ideg, de igyekszik ezt palástolni némi smile-val. Szóval az egyik az egyik párt híve, a másik a másiké, harmadik a harmadiké, s vita (időnként veszekedés) közben nem veszik észre, hogy pontosan azt csinálják, ami a nekik szánt feladat. Egymást izélgetni, közben mások véleményét is formálni, hogy majdan kire - melyik pártra - szavazzanak.

Hát kéremszépen itt a nagy hiba! Ezek a pártok mind egyformák, csak az egyiket tizenkilencnek hívják, a másikat meg egyhíjánhúsznak. Tessék, ezekből lehet választani.

Nem ellenfelek ők, ugyanannak a műsornak a szereplői, s amíg van nézettség, megy a műsor. A pártok ellenfelei a civilek. Te, meg én, meg a szomszéd, a főnök, a postás, az autószerelő... Egy-egy EMBER, aki semmi mást nem szeretne, csak kicsit jobban élni. Eleget keresni ahhoz, hogy kényelmesen kifizesse a számláit, egyen, igyon, ruházkodjon, s esetleg még nyaralni is menne. Mindezt úgy szeretné, hogy sima mezei becsületes munkával keresse meg a rávalót, ne kelljen hozzá "ügyeskedni", sumákolni.

A civileknek teljesen mások az érdekei, mint a pártoknak. A civil egyszerűen csak normálisan akar élni, a párt hatalmat akar. Ehhez persze népszerűségre van szüksége, ezért mindenfélét ígér a civileknek, akik majd szavaznak rá. Aztán persze nem azt csinálja, amit ígért, de a civil szerelmes lett az ígéretekbe, vagy a pártvezetőbe, mert olyan szépen beszélt, vagy tetszik a szeme állása, vagy a fene tudja miért. A szerelmet nem lehet megmagyarázni, az csak úgy van. A be nem tartott ígéretek ellenére is jó sokáig fenn szokott maradni, a remény élteti. Aztán van hogy sok-sok idő múlva eljön a kiábrándulás, s akkor egy másik pártot keres magának a civil, akibe szerelmes lehet. Az a civil, akinek tök mások az érdekei, mint a pártoknak, de rendületlenül szavaz rájuk...

 

süti beállítások módosítása